• Live chat
  • Facebook
  • Google Plus
  • rss

Így építhetünk hatékony adatközpontot

×
×
Megjelent: 2015.12.14 Vissza

Világszerte egyre újabb és újabb adatközpontok épülnek, hogy kielégítsék a rohamosan növekvő hálózat teljesítménybeli igényeit – üzemeltetőik pedig próbálják megtalálni az arany középutat az optimális szolgáltatás, illetve a költség- és energiahatékonyság között. A fenntarthatóság mára létfontosságúvá vált.

Az adatközponti infrastruktúra kialakításának újszerű megközelítései számos előnnyel kecsegtetnek, mindenekelőtt energiahatékonysággal. Az adatközpont energiafelhasználásának optimalizálása azonban bonyolult folyamat, fenntartása érdekében pedig folyamatos erőfeszítéseket kell tennünk.

Ahogyan maga az agy is több energiát fogyaszt, mint bármely más szerv az emberi testben, az adatközpont épp úgy a legnagyobb energiafogyasztó számos cég számára. Egy szerverekkel zsúfolt terem hatalmas energiaszükséglettel bír.

Az amerikai National Resources Defense Council adatai szerint 2013-ban az adatközpontok 91 milliárd kilowattóra energiát fogyasztottak, 2020-ig pedig ez 140 milliárdig kúszik majd fel. Ennek egy része nem csak az egyre növekvő igényeknek köszönhető, hanem az elavult rendszerek használatának is. Az NRDC becslései szerint ha az amerikai vállalatok 40 százalékkal képesek lennének visszafogni energiafogyasztásukat, legalább 3 milliárd dollárt spórolhatnának meg.

A Mortenson építőipari és ingatlanpiaci vállalat egy korábbi felmérése szerint az adatközpontok üzemeltetői a kérdésre, hogy mit változtatnának meg utólag létesítményeiken, toronymagasan az energiahatékonyabb kialakítást jelölték meg elsőként. Vannak persze olyan szolgáltatók, amelyek eleve a legmagasabb fokú elvárásoknak megfelelően alakítják ki adatközpontjaikat, mint a DoclerNet szerver üzemeltető központja, ezek azonban elenyésző kisebbségben vannak.

A pénzügyi előnyei mindennek teljesen világosak, a nagyobb energiahatékonysághoz vezető út azonban trükkös és buktatókkal teli. Még ha meg is határoztuk, hol pazaroljuk leginkább az energiát, a változtatás nem könnyű, különösen akkor, ha egy hosszú évek óta üzemben lévő infrastruktúráról beszélünk. Mindenekelőtt tehát azt kell megállapítanunk, hogy pontosan hol végezhetünk fejlesztéseket.

A leghatékonyabb megoldások

Ha már érzékeljük azt, hogy az adatközpont energiaigényei növekednek, tudnunk kell, ez nem olyasmi, ami idővel elmúlik majd. A növekvő igényekkel számolnunk kell, elsősorban azáltal készülve fel, hogy három fontos területre koncentrálunk, ahol egyébként rengeteg energia pazarlódna el:

  • Virtualizáció: A virtualizáció segítségével hatékonyabban használhatjuk ki a rendelkezésünkre álló fizikai szerverek teljesítményét. Egyáltalán nem üres állítás ez, a becslések szerint egy adatközpont lábnyomát akár 75 százalékkal csökkenthetjük mindössze azáltal, hogy teljes mértékben virtualizált környezetet teremtünk.
  • A hőfolyosók lezárása: Bizonyosodjunk meg arról, hogy hűtőrendszerünk a lehető legnagyobb hatékonysággal működik, s ha kell, tegyük meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a hőfolyosókat lezárhassuk. Erre számos különféle módszer létezik, általában nem kevés átszervezésre lesz szükség a szerverfarmon belül, amely azonban bőven behozza a belé fektetett energiát.
  • Ingyen hűtés: vegyük igénybe a környezet adta lehetőségeket, és télen, hidegebb éjszakákon használjuk ki a belső és külső terek közötti hőmérsékletkülönbséget. Ezzel rengeteg energiát spórolhatunk, amelyet egyébként a hűtésre pazaroltunk volna szükségtelenül. Mindehhez persze szükségünk lesz megfelelő szűrőrendszerekre is, ezekre azonban szintén befektetésként kell tekintenünk.

Ahhoz, hogy valóban képesek legyünk a költségek csökkentésére, átfogóan meg kell vizsgálnunk a létesítmény energiafelhasználását, és pontos tervet készíteni arról, hogyan fogjuk azt csökkenteni, racionalizálni. Egyes esetekben igen komplex cselekvési tervek születhetnek, ezek azonban minden esetben bőségesen visszahozzák majd az „árukat”.

 

Forrás: http://www.datamation.com/data-center/building-a-more-efficient-data-center.html