• Live chat
  • Facebook
  • Google Plus
  • rss

Katasztrófa-helyreállítás: mit tanított nekünk Katrina?

×
×
Megjelent: 2015.11.09 Vissza

Egy évtizeddel ezelőtt az Atlanti-óceánon valaha megfigyelt hatodik legerősebb hurrikán pusztította el New Orleanst és környékét. Ez volt a legpusztítóbb vihar, amely valaha az Egyesült Államokat sújtotta, mi sem természetesebb hát annál, hogy az IT-re is hatással volt.

A hurrikán pusztítása és a soha nem látott áradás, mely a város nagy részét vízzel borította, rengeteg vállalatot kényszerített visszavonulásra – vagy éppen megszűnésre. A természeti katasztrófából azonban a szakemberek rengeteget tanulhattak, hogy felkészültebben várják a következőt.

A USA Today egy 2007-es cikke úgy becsülte, hogy New Orleans környékén 7900 vállat számára jelentette a véget a Katrina. Ezek némelyike a kieső bevételek miatt csődölt be, miközben félmillió ember menekült el a városból, legtöbbjük azonban azért, mert a hurrikán rombolása közvetlenül érintette őket. Egyszerűen nem voltak képesek tovább működni a fizikai károk miatt.

A legkisebb vállalatok számára alig létezik jó megoldás, egyszerűen nem képesek megfelelően felkészülni egy olyan léptékű rombolást hozó katasztrófára, mint a Katrina. Az olyan cégek, amelyek nem tudnak lemondani telephelyükről vagy a helyi vevőkörre támaszkodnak, elkerülhetetlenül érzékenyek maradnak az ilyen eseményekre. Rengeteg vállalat tanulta meg azonban, hogy lehet és kell is tenni azért, hogy ellenálló képességüket növeljék – hogy még egy katasztrófa során is működőképesek maradhassanak.

A New Orleansi vállalatok ugyanazt a leckét tanulhatták meg, amelyet a New Yorkiak szeptember 11-e után, és amelyet úgy összegezhetünk: ne tégy fel mindent egy lapra, de ha mégis így teszel, azt a lapot tarts a felhőben, ahol biztonságban tudhatod.

A LifeShare vérellátóközpont megtanulta azt, milyen fontos redundáns rendszereket kiépíteni. Több helyi központjuk víz alá került, és bár a környéken a katasztrófa miatt megemelkedett az igény a vérellátásra, az emberek egyszerűen nem tudtak hol vért adni, mert ők nem voltak képesek megfelelően ellátni munkájukat.

Ők most a Sunguard Availability Services-el dolgoznak, hogy ellenálló képességüket a felhő segítségével növelhessék és megfelelő katasztrófa-helyreállítással készülhessenek fel a hasonló eseményekre. Ha egyik központjuknak valamiért be kell zárnia és nem képes a megfelelő adatokat továbbítani a vérellátás iránti igényről, a feladatot most az Államok északkeleti részén felépített adatközpontban tárolt duplikált adatbázis segítségével folytathatják.

A bónusz tanulság ennyi: legyen egy terve a vállalatnak. Bármilyen vállalatról beszélünk is a világ bármely részén, jó eséllyel találkozhatunk majd olyan komoly természeti katasztrófával, amely akár végzetes hatással is lehet az üzletre. Készen kell állnunk a tervvel az ilyen esetekre, hogy megfelelően tudjunk reagálni és fenn tudjuk tartani tevékenységünket, amennyire az a túléléshez szükséges.

A LifeShare-nél tisztában vannak vele, hogy tíz évvel ezelőtti felkészületlenségük valószínűleg emberi életekbe került. Nem volt katasztrófa-helyreállítási stratégiájuk, semmilyen tervük hasonló esetekre, így több központjuk egyszerűen leállt. A donorok nem tudtak náluk vért adni, miközben arra nagy szükség lett volna.

Az Entergy, a régió egyik legnagyobb energiaszolgáltatója is megszenvedte a Katrinát. Annak idején adatközpontjuk éppen a hurrikán útjában állt, és bár nem árasztotta el a víz, a vihar után úgy döntöttek, máshová költöztetik azt. Nem volt áram, kommunikáció, és hogy egyáltalán működőképes maradjon a központ, a generátoraikra kellett támaszkodniuk.

2006-ben ezért úgy döntöttek, hogy két tükrözött adatközpontot létesítenek földrajzilag eltérő helyeken, így növelve a rendszer stabilitását. Little Rockban egy régi könyvtárat modernizáltak, egyenként szállítva át a kritikus elemeket New Orelansból. Ezzel 2008-ban végeztek, 2010-re pedig egy teljesen új, 30 millió dolláros adatközpontot is építettek Mississippi államban, Jacksonban. Ez a két központ most egymás között osztja meg a munkát, és ha az egyikkel történne valami, a másik akkor is képes volna biztosítani a szükséges funkciókat.

A Ponemon Institute 2013-as tanulmánya szerint egy előre nem tervezett kimaradás egy adatközpontban percenként 7900 dolláros kárt okoz. Ez közel félmillió dollárt, átszámítva 70 millió forintot jelent óránként. A legtöbb a Katrina idején becsődölt vállalat persze ennél jóval kevesebbet veszített a bezárással, de az még mindig elegendő volt arra, hogy végül fel kelljen adniuk.

Az ilyen léptékű katasztrófák persze ritkák, ám New Orleans még ma is küzd hatásaival. Egyetlen tűzvész, áradás vagy földrengés is tönkreteheti a vállalatot, és minden alkalommal, amikor leszakadunk a hálózatról, megtapasztalhatjuk annak fontosságát, hogy legyen egy tervünk a katasztrófahelyzetek esetére is.

 

http://www.networkworld.com/article/2978102/disaster-recovery/the-disaster-recovery-lessons-we-learned-after-katrina.html