• Live chat
  • Facebook
  • Google Plus
  • rss

Hát ezért aggódnak a tudósok adataink biztonságáért

×
×
Megjelent: 2015.10.26 Vissza

Nehéz volna jobb példát találni arra, milyen nagy hatással tud lenni az adatbiztonság emberek millióinak életére, mint a jelenleg is zajló Ashley Madison botrány, amely nem csak pereket, de egyes hírek szerint még öngyilkosságokat is szült.

Augusztusban a németországi Heidelberg Laureate Forum rendezvényes gyűltek össze a világ legnevesebb informatikusai és matematikusai, hogy arról beszélgessenek, hogyan akadályozható meg, hogy a felhasználókról begyűjtött elképesztő mennyiségű adat a jövőben komolyabb károkat okozzon.

Az adatgyűjtés nagy része ma akkor történik, amikor weboldalakat látogatunk meg, az adatokat magukat pedig a weboldalak üzemeltetői és reklámügynökségek gyűjtik be. Ezt a gyakorlatot pedig, ahogyan arra már nem egy példát láthattuk az elmúlt években, a kormányügynökségek megfigyelésre is felhasználhatják, ami megint csak komoly adatbiztonsági aggályokat vet fel.

Az ilyen adatok felhasználhatóak arra, hogy meghatározzák, milyen reklámok jelennek meg nekünk, hogy milyen áron vásárolhatunk meg bizonyos termékeket vagy egyáltalán milyen lehetőségeket kínálnak fel nekünk. Hogy hogyan is történik mindez pontosan, azt pedig a legritkább esetben tudhatjuk.

Ciro Cattuto, az ISI Alapítvány tudományos igazgatója szerint egy „black box társadalomban” élünk, ahol az algoritmusok, melyek életünk számos aspektusáról döntenek, ismeretlenek számunkra – „fekete dobozokba” zárják őket előlünk.

A tudósok szerint óriási probléma, hogy túlságosan sok információt adunk ki magunkról. Nem csak azt tudják meg rólunk az adatok alapján, mit szeretünk és mit nem, még pszichológiai profilokat is felállíthat rólunk bármely megfelelően teljes adatbázissal rendelkező vállalat. Ez alapján pedig hatékonyabban küldhetnek nekünk ajánlatokat – mi magunk fedjük fel azokat a „gombokat”, amelyeket meg kell nyomni rajtunk, hogy a megfelelő irányba terelhessenek.

Ilyen adatok birtokában a célzott reklámozás melyet ma ismerünk jelentősen átalakul majd – egy jóval magasabb szintre lép. Nem csak az lesz majd a célja, hogy a termékeket adott vásárlókhoz kapcsolja, hanem hogy olyan üzeneteket közvetítsen, amelyek közvetlenül hozzánk beszélnek és vásárlásra ösztönöznek.

Nem okoz nehézséget például egy reklámügynökség számára az, hogy Facebook-oldalunkról megtudja, ki a párunk. Persze az ő képével reklámozni már túlzás volna, algoritmusok segítségével azonban olyan arcokat választhatnak ki az üzenet közvetítésére, akik hasonlítanak rá, és így pozitívabban is fogadjuk majd ezeket.

Nem véletlen, hogy nagy az igény a személyes adatok védelmére, eben a legtöbb résztvevő egyetértett, ahogyan abban is, hogy az adatgyűjtésnek átláthatóbb és érhetőbb módon kellene működnie.

Hogy ez a transzparencia pontosan hogyan is volna megvalósítható, az ugyanakkor már nem egyértelmű. Ha az algoritmusokat egyszerűen közzétennék, az egyszerű felhasználó aligha volna ezzel előrébb, hiszen nem tudná értelmezni őket.

„A technológia túlságosan bonyolult ahhoz, hogy az emberek megérthessék, ezért policy-megközelítésre van szükség” Alessandro Acquisti, a Carnegie Mellon professzora szerint. Olyan szemléletmódra, amely alapfelállásban szavatolja az adatbiztonságot. A legtöbben azonban nem látnak okot arra, hogy optimizmussal szemléljék ezt a megoldási javaslatot.

Sokak szerint a „policy-megoldás” az Egyesült Államokban már látványosan csődöt mondott szerintük, ezért is váltanak az ottani szakemberek egyre inkább technológiai megoldásokra. Olyan blokkolóprogramokra kell itt gondolnunk például, amelyek a böngészőbe épülve letiltják az adatgyűjtő algoritmusokat, titkosításra, amely szavatolja az elküldött információk bizalmas voltát és így tovább.

Az amerikai szakemberek szerint azonban a megoldás nem lehet egyoldalú: a vállalatoknak is be kell látniuk, hogy érdekük elnyerni a felhasználók bizalmát.

 

http://www.networkworld.com/article/2976335/big-data-business-intelligence/why-the-worlds-top-computing-experts-are-worrying-about-your-data.html