• Live chat
  • Facebook
  • Google Plus
  • rss

A komplexitás és hatékonyság paradoxona a modern infrastruktúrában

×
×
Megjelent: 2015.09.23 Vissza

Az adatközpontok napról napra válnak egyre komplexebbé – IaaS, PaaS alkalmazások, SDN-ek jelennek meg, dinamikus applikációk, amelyek újabb komplexitás-réteget jelentenek, és így tovább.

Hogyan követhetik az IT-szakemberek, milyen rendszerek és szoftverek futnak éppen egy adatközpontban, ha azok folyamatosan, szünet nélkül változnak? Hogyan háríthatunk el egy teljesítménybeli problémát, ha az applikáció kódja az on-premise és off-premise környezetek között migrál?

Könnyű dolga volt még azoknak a rendszergazdáknak, akik egy-két évtizeddel ezelőtt kezdték a szakmájukat. A központokban kevesebb szerver működött, minden applikációnak megvolt a maga dedikált szervere, a rendszergazdák pedig lassanként tökéletesen képesek voltak kiismerni ezeket. És ez a tudás adta az alapot, amely alapján hatékony hibaelhárítást tudtak végezni.

Képzeljük el ehhez képest a mai helyzetet. A régi rendszerben tudható volt, hogy pontosan melyik kapcsolatokkal, szerverekkel lehetnek gondok. Ma pedig egy olyan rendszerben kellene megtalálni a hibát, amelyben Java-komponensek ezrei kommunikálnak a felhőben található szerverekkel, amelyeket egy SaaS szolgáltató üzemeltet, az erőforrások pedig a terheléseknek megfelelően dinamikusan változnak. Egy ilyen rendszerben honnan is tudhatná a rendszergazda, pontosan hol található a hiba, amely a teljesítményromlást okozza?

A megnövekedett komplexitás a szilárd tudás halálát hozta magával, a bizonyosság eltűnését. Már csak arra az egyszerű kérdésre, hogy egy rendszerben milyen alkalmazások futnak és hol, sem adható egyértelmű válasz – a rendszergazdának jó eséllyel vagy egy tucat különféle eszközt kell igénybe vennie ahhoz, hogy közelítő képet kaphasson a valós állapotokról nyers adatok formájában, s hogy aztán ebből valami értelmezhetőt csiholjon.

Hogyan gyűjthetünk tehát adatokat hatékonyan egy modern adatközpontban?

Minden elérhető helyről gyűjtsük be az információkat egy rendszeren belül. A gépek adatait hosszabb időn keresztül őrizzük meg és elemezzük (akár hónapokról vagy évekről beszélünk), hogy szükség esetén visszanyúlhassunk a korábbi mérésekhez.

Bizonyosodjunk meg arról, hogy vizsgálati eszközeink valóban képesek a vizsgálandó rendszert megfelelően átvizsgálni, és végezzünk valós idejű analízist – ez utóbbi lehetőséget ad arra, hog még azelőtt elháríthassunk hibákat, hogy azok hatása jelentkezne. Segítsük az adminokat, hogy hozzáférjenek a számukra szükséges adatokhoz és eligazodjanak a rendszerben .

Ha megfelelő eszközökkel töltjük fel a szerszámosládánkat, a legkomplexebb rendszerekkel is képesek lehetünk elbánni – és végre választ kaphatunk az olyan egyszerű kérdésekre, hogy milyen alkalmazások futnak adatközpontunkban.

Forrás: http://www.datacenterknowledge.com/archives/2015/07/22/paradox-complexity-efficiency-modern-infrastructure/